Vannak emberek, akik puszta jelenlétükkel jókedvet csempésznek mindennapjainkba. Ők olyan vidám kis teremtések, akik valahogy bármiben megtalálják a pozitívumot és mosolyra fakasztanak még akkor is, amikor úgy érzed, összecsap a fejed felett a szarcunami.

Ők azok, akikre mindig számíthatsz, ha valami gondod van, de akármikor képesek meglátni, hogy pont szükséged van akár csak egy biztató mosolyra vagy egy mókás megjegyzésre, amivel kizökkentenek a melankóliából, megdicsérnek, mert éppen szép ruha van rajtad, de ha mást nem, akkor is milyen szépen sikerült megkenned az uzsonnára készített vajas kenyeret.

Társaságuk üde színfolt bármilyen közegben, öröm velük együtt dolgozni, velük még a legszürkébb, legborongósabb ködös hétfő is nem csupán elviselhető, már-már szórakozás.

Akikről azonban most szó lesz, éppen az ellenkezője. A megtestesül rosszindulat képviselői, a legelviselhetetlenebb lények az egész univerzumban. Ők a valódi démonok.

Mert nézzük csak meg, mi is a démon valójában.

Egy felfoghatatlan gonoszsággal bíró entitás, ami minden erejét egyetlen egy dologra összpontosítja: Arra, hogy másoknak ártson. Teszi mindezt akkor is, ha semmiféle érdeke nem származik ebből, létének ez a fő mozgatórugója és egyedüli értelme.

Mindannyian találkozhattunk már ilyen emberekkel. Nehéz, sőt, ép ésszel már-már lehetetlen elvisleni őket hosszútávon. A közelükben már néhány perc is óráknak tűnik, mintha az idő is megdermedne a jeges rémülettől, hogy kénytelen egy légtéren osztozni velük. Imádják, ha konfliktus van körülöttük, a vidámság számukra kibírhatatlan közeg, így mindent megtesznek, hogy még véletlenül se érezd jól magad. Bármit képesek annyira kiforgatni, hogy kellemetlenné váljon.
Példának okáért, ugyebár, mivel önszántából senki se marad meg sokáig mellettük, így a munkahelyeken képesek igazán kiélni magukat. Így ha sokat dolgozol, törtető kis talpnyaló, ha keveset, akkor pedig lógós vagy számukra, amit nem átallanak szóvá is tenni. Ha kedves vagy másokhoz, biztos valami érdekből teszed, ha bunkó... Nos, akkor te is egy rohadt démon vagy, úgyhogy vedd is magadra és gyakorolj annyi önkritikát, hogy magadra ismersz. Nem fogsz, tudom.
Viccet félretéve, tényleg nincs olyan, amiben ne találnának kivetnivalót.

Felmerülhet a kérdés, mi lehet a megoldás, ha ilyenekkel hoz össze a balsors. Felesleges ördögűzőt hívni, a szenteltvíz is teljesen hatástalan velük szemben. Ezek csak a filmekben működnek, ugyanannyi valóságalapjuk van, mint hogy az erdei állatkák meg a galambok segítenek a házimunkában, ha elkezdesz nekik énekelni. Nem vagy csillámhercegnő, fogadd el a tényt. (Igen, ha elveszíted a cipőd a buliban, akkor sem jön a herceg, csak atomrészeg voltál)

Meglátásom szerint két választásod van:
Vagy elmenekülsz, hátrahagyva büszkeséget és munkahelyet vagy stratégiát váltasz és jóóóóó magasról leszarod az egészet.
Mert nincs, ami jobban kikészítene egy démont, mint ha semmibe veszik. Hatalma elpárolog, ha látja, hogy minden azirányú igyekezete, hogy megtörje a lendületed, hiábavaló. Minimalizáld a vele való kommunikációt kizárólag a legszükségesebbekre, de ügyelj arra, hogy ne vált magad is bunkóvá. Ha kérdez, válaszolj tömören, ne fűzz megjegyzéseket hozzá. Ez különösen jót tesz abból a szempontból is, hogy megtanulsz a lényegre koncentrálni mondanivalódban. Ez pedig egy kifejezetten hasznos tulajdonság.

Amúgy meg sok sikert!